Ugrás a fő tartalomra

K.e.l.l. e.z. n.e.k.e.d . K.e.l.l. e.z. n.e.k.e.d ! K.e.l.l. e.z. n.e.k.e.d ?

Egyeseknek több jut önbizalomból, mint valódi értékekből. Talán könnyebb elkönyvelni egy embert a külső alapján, de a megismerésre törekvés nélkül ez csak hamis érzéki, dologi szintig juttathat el. Van akinek ez bőven elég. 
Ha meg akarsz ismerni akkor becsüssé kell válnod. Nem csupán másokkal szemben, de magaddal is. 
Ha majd tudod mennyit érsz, megtudhatod én mennyit érek. De igazán jó akkor leszel, ha időt fordítasz rá(m). 
Neked is adnod kell valamit azért, hogy meglásd a valót. 
A drága időd jó kezdet. 
Adj időt, odafigyelést és leginkább azt, amit kapni akarsz. Ha nem lesz kifizetődő, akkor benned is ott a hiba. Talán te sem akartad eléggé.
Hihetetlen türelem és tolerancia kell, hogy az embert úgy tudd kezelni, hogy a kapcsolat mentes legyen (ön)érdektől, céltól és szándéktól.
 Ha viszont egyetlen egyszer is sikerül elérni az állapotot, akkor a valódi kapcsolat önfenntartóvá válik. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

emlék-párologtató

Elpárolgó füstös memória A fejek fölül hol a glória?  Négy fal közé zárva gomolygó Ködben várakoznak a toporgók Szabadság érzéssel választottak börtönt Táblázott kiút? Innen nincs exit rögtön Lassú világban fanyar ízű az elmúló idő  Szahara szájú szeretők - igazából kik ők? Csinos arcok, formás testek: a fiatalság bonyolult és merengő Lázadás és káosz: szemfehérjék izzó mosolyában senyvedő  Hazug oxigén - fénytelen torkokból fújt mesék illannak el  Egyszerű bájukkal a lét elviselhetetlenségét tompítják el Átlátszatlan, bemattult poharak szélére száradt érzést sikálók Tükör mélyére mászó, magukra visszanézők: hamisból kiszállók Elharapott ínyrózsaszín ígéretek: remény illatú fogadalmak Múló zsibbadás után fül-zúgnak a megváltó forradalmak

csőlátás

zöld szemek alján feneketlen kút, nem áll víz ott túlcsorduló érzéseket kivezető örök-forrást sírok törékeny újságpapír - betűk, kontextus - átlátom az instant messzelátót nyirkos tenyérrel formázom fókuszban a szégyenlős táj, ősz-színekkel takarózik a horizontot kémlelem, miközben a kétely vakarózik vad és szelíd szikrákat szórnak az illékony képzetek szűk távcső keresztmetszetében szorítom a két kezed félek éles könnyeket szül a gondolat, ha torkomon akad döntök: hallhatóvá gyúrom még ha viszonzatlan is marad elárulom félszegen: kettőnket látom egy poszterszerű helyen vakít a szerelem, melengető fények kápráznak a szemüvegen

aki éjjel..

a műanyag pohár el dobható, nem kérdé s használttá a tiszta is könnyen rontható felszínes helyről inni  üdítő érzés vibráló városi lelket összeroppantó sok hiábavaló pohártöltögetés után valódit keresel és ez igazi áldás remegő kézzel festettet kutatsz bután  felhajtod a korai piacot: Ő vár rád   marasztalni akarónak igazi melós szépség idő míg száj és perem egymásra talál   porcelán csészében kortyolható mélység sűrűjében teafű, abból oldódik a halál  Hitka Viktória - Porcelán csésze