ohmyheavysoul

Klórszagú magas beton hagyaték Fehér köpenyek, divatkarantén Világító bonbonos doboz éjjel Függőleges búval, neon kéjjel Halálról dönt, a doktor ember Nővérszobában párolog a kender Á! Itt a kanalas orvosság kedvesem Az tartja a pirosló torkodat nedvesen   Csempézett világ ez, igazán fanyar Kórházi koszton szikkad a magyar Pecsétes keményített vászonlepedő Sóhajokkal fohászkodó élet-temető  Itt műanyag pohárba töltik a reményt Másolt kórlapra karcolják a mesét Vizit, várom a lázmérőt belém helyezőt Akarom a hideg kezű klumpás szeretőt Nejlonban álmodok gyógyírt magamnak Csendeket suttogok a porladó falaknak

A j a jj,           m e g o l d á s t  m e r r e                 t                         a                                   l                                            á                                                    l                                                         o                                 ...

Ülök az asztalnál: kint szakadó eső, bent a házban ráz a láz Csendben morzsolom mi megmaradt, az Idő belemagyaráz Születésnapodon elővettem a lábbelit, mely elrepít hozzánk Hideg talpáról emléket kapartam, mindenem olyan lett már Gyorsan szökdelve lépcsőkön csak felfelé vitt az út Vissza már lassan hűlt a tudás, mi az avítt, mi az új Tűsarkaim volt, hogy beszorultak: beléd kapaszkodtam Érzelmeim volt, hogy túlcsordultak: neked panaszoltam Vár, ágyú, tömlöcajtó - együtt definiáltuk mi is a rabság Közben a macskakövek közé hullott cipőnkből a fiatalság Köszöntelek, s elfújom a gyertyát - Szeptember van - hányadik is? Magamhoz öleltelek, remélem érezted - Ilyen lesz a századik is.