A túlfeszültség miatt az áram, a nyugati ember alapvető szükséglete megszűnt létezni. Az emberek tudták, hogy a sötétség nem lesz állandó társuk, múlandó állapot. Mégis abban a pillanatban, hogy minden elsötétült, adrenalin szabadult fel a testekben és cselekedni kezdtek. A sötétben tapogatózva, az aki eddig fényben élt nehezen találja meg merre van az előre. Az ismerős tárgyak egyszerre lesznek jelzőkkel felaggatva. Aprók, hidegek, hegyesek. Feltűnően hangosan kezd kattogni az óra mutatója és az idő múlása valahogy megváltozik. Az olyan pillanatokban, amelyekben magunkra maradunk és tárgyaink, eszközeink láthatatlanná válnak - könnyen elhisszük, hogy a világ egy csendes hely. Zajoktól és fényektől mentesen az oly sokszor elnyomott gondolatok erőre kapnak, érzik, hogy eljött az idő. Az idő amikor összegubancolhatják harmonikusnak tűnő életünket. Autóban ültem éppen, mikor az áramszünet miatt elsötétedett. A kiadó tábla nem zizegett pirosan, a zárva felirat sem pörkölte halálra a legye